Ne csak nézz,láss is!

Azt vettem észre, hogy sokan betegesen be vagyunk kódolva egy bizonyos megmentési ösztönnel. Ez mind szép és jó, amíg nem károsodunk benne. Vannak olyanok akikkel kézzel-körömmel kaparhatsz akkor sem tudsz segíteni. Elfogadni nehéz, de fel kell fognod: NEM LEHET MINDENKIT MEGMENTENI…. Nem tudsz mindenkit megmenteni, csak aki elfogadja a segítséged.

Ilyen vagyok én is, mindenkiben meglátom a legszebbet, a legjobbat. Ha pedig azt veszem észre, hogy ezt elrejti és a sok mocskot mutatja, vagy csak egyszerűen szenved meg akarom menteni. De el kell jutni arra a pontra, hogy nem kell. Tudom, nagyon nehéz de hiába akarsz segíteni ha más nem akarja.Pedig annyira fáj a tudat…

Hagyni kell az ilyen embereket. Nem magára hagyni, csak egyszerűen hagyni. Egy nap majd rá fog jönni, hogy engednie kellett volna, hogy segíts neki. De akkor már mindegy lesz számodra. Koncentrálj magadra! Tedd rendbe a te életed, és ne mások megmentésével foglalkozz. Olyan rövid az élet, ne ragadj le a megmenthetetlenek miatt. Persze akin lehet segíts, két kézzel. De aki nem fogja meg őket, hagyd egyszerűen.

Mindig lesznek olyan emberek akik nem kérnek belőled, de te soha sem miattunk élj. Mindig is lesznek olyan emberek akik megvesznek érted és az életünket is odaadnák. Na őket ajándékozd meg a figyelmeddel, és a legdrágább dologgal: az időddel.

Nehéz, és bizony rosszul esik ha elutasítják a segítségedet, de soha sem foglalkozz ezzel. Mindig csak menj előre! Segíts akin lehet, de ne akarj megmenteni mindenkit. Nem sikerülhet, hiszen te is ember vagy ahogyan mindenki más, és nekünk nem adatott ilyen képesség. Senkinek sem. Bármennyire is különbözők vagyunk, pontosan annyira hasonlók is.

Vannak utak…

Vannak utak, amiket egyedül kell bejárnod. Nem azért, mert senki nem szeret, hanem azért, mert az út végén a cél a tiéd. És lesznek érzések közben, melyeket senki nem ért meg. Nem azért, mert nem érthető, hanem azért, mert csak általad érezhető. És igen, jön majd számos akadály, pofon és tragédia, ahol talán jól jönne egy kéz, ami felsegít, de nem lesz. És nem azért, mert nem érdemled meg, nem azért, mert nem vagy szerethető. Egész egyszerűen a Te utad, a Te célod, amit magadnak kell elérni. Majd aztán lesz, amikor melléd szegődnek, amikor tiszta szívből átölelnek, jön majd olyan is, aki sosem bánt majd. De addig tiéd az út, egyedül, de sosem magányosan.
Hozzon bármit is a holnap, ne feledd, túl leszel rajta. Ha szépet kapsz, zárd mélyen a szívedbe, és vidd magaddal az úton, töltsön el erővel és hittel, ha majd kevésbé napos az élet. Ha rossz lapot kapsz, ami fáj, jusson eszedbe, elmúlik majd. Nem ez lesz az utolsó pofon, és talán nem is a legnagyobb, de élsz, túlélsz, és mész tovább. Mert minden bukás után erősebb, és bölcsebb leszel. Épp ezért, hozzon az élet szépet, vagy kevésbé csodásat, emelt fővel fogadd, mert elmúlik; az állandó, az ember, Te magad maradsz. Mindegy mi történik, a lelked, a tisztára, szépre vágyó ne változzon. Ne hagyd magad megtörni, húzd ki magad, nevess, vagy sírj de küzdj tovább. Mert valahol ebben a rongyos, szétzúzott, mégis csodás világban Rád is vár a boldogság.Van mikor sokat kell várni rá,de megéri.

Egyszer biztos megértem,most még nem…..

Csalódtam!Vagyis nem tudom mire számítottam,csak nem erre.Azt hittem érek valamit…
Azt hittem ,ha mást nem, kapok egy szelet csokit….
Mikor ő kért,szó nélkül adtam,kölcsön kértem hogy neki adhassak…
Én nem kértem,csak azt hittem…… kapok
Nem jutott 12 millióból,nem telt egy szelet csokira sem….
Fáj….de majd elmúlik ez is….
Anno 22 évem munkájára azt mondták-lelaktad-
Oda kerestem,oda lett fél életem…lelaktam….
Most elkelt a ház ahol 22 évet éltem,eladta az egyetlen gyermekem….
Nem telt egy csokira……
Ne ítélj el,Te aki olvasod,nem milliókra,százezrekre vágytam….
Minimum egy csokira……

Még egy kis én …

Egyszer azt mondta valaki,nagyon kemény sorsot vállaltam erre az életre!Nem tévedett.Sok mindenen túl vagyok,nem kívánom senkinek!Megszülettem 1963. november 5-én. Elég kíméletlen gyermekkorom volt a húgommal együtt. Növögettünk, de édesapánk bekattant és elégette a szemünk előtt a ruháinkat, mindent, ami kedves volt nekünk.Űzött minket az anyánkkal együtt. Ekkor kezdődött menekülésünk. Szomszédoknál aludtunk,más megyékbe,idegeneknél laktunk, anyukánk vitt magával mindenfelé,holott beadhatott volna minket nevelő otthonba is!Nem tette! Elvégeztem az iparit, kéziszedő lett belőlem.
Nem sokáig dolgoztam, mert várandós lettem leányommal (akit mindenáron el akartak vetetni a nagyszülők!Csak nekem és az apjának kellett.) A férjem már nem akarta, hogy Egerben dolgozzak. Bélapáton találtam munkát, amit szerettem szövőnő lettem. Aztán bezárt a gyár és átkerültünk Putnokra.Ott is vége lett egy éven belül,bezárták.Takarítottam a helyi iskolában,majd 2001-től a Szilvásváradi PM hivatalnál voltam közcélú munkás.Közben meghalt a férjem 2004-ben,és ahol 22 évett éltem és dolgoztam ott kellett hagyni.Apósom már az elején kijelentette (mert nem engem szántak a fiának) hogy addig élhetek ott míg a fia él.Lányom ott maradt mamáékkal,a hátsó ház ahol laktam üres let….Munkatársam fogadott be,vele élek azóta is,nem volt választásom.Vagyis igen,a halál amire rápróbáltam,de nem jött össze….
2012-ben kezdődött. Augusztusban, fürdés közben felfedeztem egy kis csomót a jobb mellemben. Megijedtem kissé, mert én mindig eltéptem a leveleket, amikben szűrésre hívtak, mondván: nekem nincs-nem lehet bajom. Már a mammográfiai felvételeknél látszott, hogy valami nem odavaló, látható volt a negatívon. Biopszia (mintavétel), majd értesítenek ha megvan az eredmény. Én csak vártam a telefont, levelet, de semmi. Gondoltam nincs baj, mert akkor már megtaláltak volna az elérhetőségeimen. Holott tudat alatt éreztem, valami nem jó. Novemberben ott jártam a városban és bementem, hogy esetleg eredményem van-e? Letoltak, hogy nekem kellett volna érdeklődnöm, szóval félreértettük egymást. De nem jó hírt kellett közölniük, rosszindulatú a csomó! Összedőlt a világom, nem tudom, hogy jöttem haza.
Azt szerettem volna, ha meghalok! Minden nap az volt bennem, én véget vetek az életemnek, mert ezt már nem bírom el! Hiszen ezek előtt is annyi rossz ért:.2003-ban elvesztettem a kisbabámat, akire 17 évet vártam. Meghalt a férjem, 2004-ben akivel 22 évet éltem házasságban. El kellett jönnöm onnan, ahol vele éltem és fél életem oda dolgoztam. Nagyon fájt!A lányom első lagzijába nem hívtak,én aznap a szőlőben kapáltam hogy kenyér legyen másnap….
Mégis győzött a jobbik eszem, mert van nekem unokám is és ha már a lányom lakodalmába nem hívtak, a kicsi lányéba elmegyek, de ahhoz élnem kell. Nagyon sokat köszönhetek a páromnak, mert mindenben mellettem volt és bátorított. Meg a belső hangnak a fejemben, mindig azt mondta nem adhatod fel, rád még szükség van! Igaz lánykori félelmem ez volt, mi lesz ha egyszer nekem is találnak valamit a mellemben? Hát találtak is. Sebész, altatóorvos és december 13-án műtét. Később mondták el, hogy egyszer “visszahoztak” műtét után, de minden rendben volt. Csak kivették a kis csomót, ami határeset, mert “csak” 8 mm volt. A hónaljban nem volt rossz, de ott is vágtak. A mellem megmaradt, két napig voltam bent, ott neveztek el Vadóckának.
Amikor eljöttem a háziorvos azt mondta, biztos leléptem, mert 2 nap után nem engednek el ilyen műtét után. 10 nap múlva kiszedték a varratokat és Onkológushoz irányítottak, a továbbiak megbeszélésére. Ő azt mondta, javasolna 2-3 kemoterápiát, de én azt nem vállaltam. Ellenkeztem, hogy én azt sem akarom, mert mindenféle rosszat hallottam a sugár károsító hatásáról is. Azt mondta a doktor: rendben, de akkor a kórház leveszi rólam a kezét. Tépelődtem, végül belementem a sugárkezelésbe. Ki is írtak 33 sugárkezelést, ami Miskolcon volt. Minden reggel betegszállítóval mentem, több sorstársammal együtt. Sokat beszélgettünk, bohóckodtunk, számoltuk a napokat, kinek mennyi van még hátra,a sugarakból.
Félidőben vérvétel, vizsgálat, hogy bírja -e még a szervezet ezt a sok “mérget”. Nálam minden jó volt, folytattuk. Ezzel egy időben egy “kedves “utcabelim kérdezte, hogy járok-e még kezelésre. Mondtam, igen. Erre ő: Nem baj Judit, ha rák nem vitt el, majd elvisz a sugár! Nagyon rosszul esett. Az nap mondtam a páromnak, hogy nem megyek többet, befejeztem. De ő annyira a lelkemre beszélt, hogy folytattam. Mindig rengetegen voltunk egy hatalmas aulában és kb. egy héten keresztül minden nap egy bácsi tolószékben mellettem “parkolt” le. Elővette ennivalóját és jóízűen falatozott, amikor rádöbbentem, hogy ő csak egy “fél bácsi”, beszíjazva a kocsiba, mert a lábai hiányoztak! Akkor jött az a megélés, hogy Úristen, nekem megvan kezem-lábam és én akarok meghalni??? Hát nem!!! Végigcsinálom, lesz ami lesz. Rettenetes erőt kaptam ettől a bácsitól, hálásan köszönöm Neki.
Rengeteget imádkoztam, mert én kicsi koromtól ezt teszem. 2013 áprilisában letelt a sugárkezelés, megvolt a PET CT és minden-minden negatív lett!!! Májustól dolgoztam is már,újra közmunkában.Aztán kezdődött anyukám töténete,de azt már leírtam.2019-ben azt mondtam ebből elég,mivel egyedüli nő voltam már akkor ott,minden rám szakadt.Egészségház 4 rendelő takarítása,önkormányzat épülete,helyi konditerem, út széle kapálás,virágültetés,gyomlálás,fűnyírózás ha még van időm…. Minddezt kemény 54 ezerért….
10 éve van százalékos papírom,de sosem kaptam pénzt vele,hiszen kiestek a munkanélküli idők,a fooglakozást helyettesítő támogatás,(mert közmunkára nem egy évre vesznek fel,csak hónapokra) az ápolási segély szóval sosem volt egyben meg 5 év amit kértek.Ezért is kényszerültem közmunkára ,mehettem volna másfelé is,de akkor oda a délelőtt és délutánom is.
2019,júniusától vagyok itt egy megváltozott képességű embereket foglakoztató cég,kihelyezett részlegében 4 órában.A bérem 56-58 ezer körül mozog,éssss négy órában…. nem nyolcban.Megbecsülnek,szeretnek elismernek szóval minden oké.Remélem már nyugdíjas koromig megmarad a hely,bár ez a mizéria nagyon odavágott.4 hónapig itthonról dolgoztunk,most bejárunk de meddig nem tudni.Mindenképpen próbálok bizakodó lenni,ami kemény,nehéz.Sokat sírok ,néha ok nélkül,de nem kell a hangulatjavító!Újabban sokat súg a belső hang,az angyalom,az Istenem, a nem tudom minek nevezzem. Jót-rosszat “megérzek” és előbb-utóbb beteljesül.Eztmég ki kellett írnom magamból ,aztán jöhet a sok-sok jó is már….

Egy kis én ….

Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen.
Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul.
Ha nem érzi, hogy fontos valakinek – legalább egyvalakinek -, akkor az egész élete jelentéktelenné válik.
Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia.
Vannak olyan emberek,akik csak érdekből szeretnek.Csak akkor keresnek ha nekik van szükségük valamire.
Azt magasról leszarják hogy néha Neked is jól esne egy köszönöm,egy hogy vagy?
Ráadásul ezzel az a baj hogy családtag,sőt még nagyobb a baj,a gyermekem.
Nem tudom két diplomás létére, hogy nem jutott neki elég “paraszti ész”.
Nagyon tud fájni,szarul esik hogy magától csak akkor jutok eszébe,amikor volna egy tízesed??-a kérdése.
Nem tudom melyik életemben,és mit rontottam el hogy én ezt kapom.
Én nem tudtam volna ilyen lenni az anyámmal,sosem.
Igaz most idősotthonban van,mert így kérte.3 évig itthon ápoltam miután levették először a bal nagy lábujját,majd a lábfejét,végül combban csonkolták a bal lábát.
Azt mondta,nem akar a terhemre lenni,különben is 24 órás ellátás van,meg orvos ,meg minden.Ne áldozzam fel magam miatta,Ő jól ellesz ott.Én dolgozzak hogy legyen nyugdíjam,majd úgyis látogatom.Azóta levették a jobb lábát is,ugyanúgy mint a mássikat….
Tolókocsiban éli kis életét 77 éves a drágám.Hetente,kéthetente megyek hozzá,viszem a hazai földi jókat.Megtanítottam szeretni míg vele voltam,mert ezt nem tudott…
Gyerekként ha bújtam volna elfordult, ha kérdeztem volna terelt.Őt eldobta az anyja 8 évesen,egy férfi jobban kellett mint a lánya…. A mamája nevelte,akitől ő sem kapott ki tudja mekkora szeretetet,így adni sem tudott…..
Sok sírás árán,de megtanítottam szeretni, vagy előhoztam belőle azt amit nem tudott adni….
Most már tud szeretni,várni,ölelni,puszilni….. ❤

A cipőmet kölcsön adom….

Soha nem kaptam az életben semmit ingyen……
Megdolgoztam azért hogy legyen hol laknom,ennivalóm,ruhám!
Felálltam mikor millió darabra tört a szívem-lelkem,mikor megaláztak,elárultak,bántottak,kihasználtak és eltapostak!
Túléltem a halálos kórt,visszajöttem a halál kapujából,ahonnan nem sokan….
Kétkezi munkával kerestem és keresem a kenyérre valót,nem hozza a postás….
Van akinek az élet mindent tálcán kínál,hát nekem nem!Nekem dolgoznom kell ha enni akarok,csekket befizetni,élni…..
Nekem nem küld senki jóakaró 5 forintot sem,igaz nem is kérek…
Már nem!Volt idő mikor tartozásaim voltak,de az örökségem arra ment el hogy ezeket letisztáztam,visszafizettem….
De nekem még nem állt végrehajtó az ajtó előtt,és míg élek és dolgozni tudok,nem is fog!
57 éves leszek,míg lehet dolgozom,azt hogy megérem-e a nyugdíjat a jövő titka….
Sokszor elfáradok,agyilag is mégis azt mondom jó élni!
Van gyermekem,vannak tündéri unokáim,boldog is lehetnék……
Nem vagyok,mert ez a világ hazug,irigy….. sajnálják azt amit két kezi munkával,segítség nélkül összeraktam….
De azért azt kérném,hogy aki mindezt sajnálja és irigyli csinálja utánam….
Kölcsönadom a cipőmet,de az úttal együtt amit bejártam benne!!!!
Úgyhogy hajrá,lehet jelentkezni!!!

Furcsa eset

Tegnap történt egy dolog,amit nem tudok hova tenni.Lehet hogy nem kell benne semmit keresnem,de nem hagy nyugodni.Előzmény, ami akkor nem tűnt fel,csak később elmondva a páromnak.Csörgött a telefonja,ő nem volt itthon.(megjegyzem szemüveg nélkül nem igazán látom a kijelzőn a nevet,most sem volt rajtam a látókám) Felvettem a telót,mondja a hölgy hogy Zsuzsa vagyok.Mondom tudom,kiírta a telefon fehér,csupa nagybetűkkel hogy Bak Zsuzsa 🙂 Láttam szemüveg nélkül 🙂 Hazajött a párom,mondom neki hogy hívja fel a hölgyet,benne van a telefonkönyvben a (telefonon) a neve mert kiírta a teló.Azt mondja hogy tuti nincs benne a neve sem meg ,a száma sem mert a hölgy elkérte a páromét,de a hölgy nem adta meg az övét így nem lehet a telefonkönyvben.Én erősködtem hogy de benne van,hisz kiírta a nevet.Végignéztük és tényleg nincs benne….. Erre a párom viccesen megjegyzte,Baba te látsz!Eddig miért nem mondtad?(mármint nem szemüveg nélkül,hanem a “látókámmal”). Lehet nem is kell rá miértet,hogyant keresnem,mindenesetre elgondolkodtatott…….

Mese

Mesélj nekem anya a kis csillagról, tudod! – esdekelt a pici lány az anyukájának, aki mosolyogva cirógatta meg selymes szöszke-barna fürtjeit.

Megint a kis csillagról? Már kívülről fújod az egész történetet.

De olyan szép anyaaa!

Hát jó.

Egyszer volt hol nem volt, volt az égen egy nagyon apró, de annál fényesebb kis csillag. Rengeteg csillag volt még az égen rajta kívül, de ő mégis kitűnt a többi közül. Bár nem tartozott a nagy csillagok közé, mégis a fénye sok nagy csillagnál tündöklőbb volt. Pontosan rálátott a Földre. Látta az embereket, a virágokat, a felhőket, a tengereket, a hegyeket, az éjszakát és a nappalt és nagyon érdekesnek találta.

De jó volna közelebbről megnézni őket – sóhajtozott.

Butaság – nevették ki őt csillagtársai. Nincs itt neked jó dolgod a kerek égen? Naphosszat játszhatsz a társaiddal, sokan körbeveszünk téged, sosem vagy egyedül. Mindenki szépnek tart, mert pici vagy, mégis csuda fényes. Szeretünk, mert kedves vagy, mégis elvágyódsz tőlünk? – sorolták sértődötten a csillagtestvérek.

…és ez így ment napról, napra. A kis csillag vágya nem csillapodott és a sok vita testvéreivel egyre lehangoltabbá tette, talán még a fénye is halványulni látszott. A csillagok legvénebbike, csendben hallgatta a beszélgetéseket, míg egy napon halkan megszólította a kis csillagot.

Figyelj rám gyermekem! Lenne egy módja annak, hogy teljesüljön a vágyad.

Mi az, mi az? – kérdezte hevesen a kis csillag. Mondd el kérlek! – hadarta, miközben a fénye az izgatottságtól újra teljes pompájában tündökölt. Ha tudni akarjátok, azért volt mérete ellenére sokkal fényesebb a testvéreinél, mert mindig új és új dolgon törte a fejét. Nem lehetett mellette unatkozni.

Tudnod kell, mielőtt bármit is mondok, hogyha ezt az utat választod, meg fog változni az egész életed. A mostani világodat el kell felejtened, nem fogsz rá emlékezni soha többé. Nem fogsz emlékezni sem rám, sem az égboltra az otthonodra és a testvéreidre sem. Még az is előfordulhat, hogy a fényedet is elveszíted.

A fényemet? – bizonytalanodott el a kis csillag.

Nem feltétlenül, de előfordulhat. – mondta nyugodt hangon a vén. Még mindig szeretnél eljutni a Földre?

Meggondolom. – bátortalanodott el a kis csillag.

Teltek a napok, hónapok, évek. A napok, hónapok és az évek odafönt nem úgy telnek ám, mint itt lent nálunk a Földön. – kacsintott anyu kislányára.

Ha nem úgy, akkor hogyan? – kíváncsiskodott a pici lány.

Tudod, nem lehet a csillagok és ez emberek életét összehasonlítani. A csillagok sokkal tovább élnek, mint mi. A mi életünk az övékhez képest csak egy múló pillanat. Ez lehet az oka annak, hogy csillagok sokkal bölcsebbek nálunk, hiszen több idejük van gondolkodni, tapasztalatokat gyűjteni. Ha jól belegondolok – emelte töprengően a mutatóujját a szájához anya – nekünk embereknek éppen ezért sokkal nehezebb a dolgunk, nincs annyi időnk tanulni, mint nekik odafönt. – mutatott az ég felé.

Igazad lehet anyu. – tette mutatóujját a pici lány is a szájához, ahogy anyutól látta és komolyan összehúzott szemöldökkel nézett ő is az ég felé. Anyu közben mosolygott, ahogy nézte, de csak belül. Kívül nagyon-nagyon komoly ábrázattal helyeselt bólogatva.

Mesélj tovább! – zökkentette ki a komolyságból anyut a pici lány és várakozó tekintettel emelte fel az állát.

Igen, igen, máris folytatom. – mondta anyu. Ott tartottunk, hogy a kis csillag lelkében heves harc dúlt a véntől hallottak miatt, de ennek ellenére a kíváncsisága nem hagyott alább. Ismerős kincsem? Te is mindig kíváncsi vagy. – mosolygott anyu. Ha nem lennénk soha kíváncsiak, sosem tanulhatnánk meg új dolgokat, ugye? Nem fedezhetnénk fel a világot, nem tapasztalhatnánk meg új érzéseket, nem vonhatnánk le új tanulságokat.

Bizony anyu. Emlékszel, amikor apu szódát készített és belecsavarta a patront a szifonba? Mondtátok, hogy nem szabad hozzányúlni, mert nagyon hideg, én mégis odadugtam a nyelvem és odaragadt. Nagyon fájt és vérzett. Soha többé nem teszem. – szegte la a kislány bűnbánóan a fejét.

Emlékszem – mondta anyu. Tudod nagyon sokszor lesz még az életben, hogy próbálunk téged megvédeni valamitől, csalódástól, fájdalomtól, de te mégis ki fogod próbálni. Vannak dolgok, amiket megteszünk a tiltás vagy jó tanács ellenére. Mi emberek már csak ilyenek vagyunk. A saját tapasztalataink útján tanulunk. Így volt ezzel a kis csillag is. Mesélem tovább a történetét.

Mondd, nem mehetnék legalább egy kicsit közelebb? – kérdezte félénken egy alkalommal a vén csillagot.

De – válaszolta az – megoldható. – és egy kicsit oldalba taszajtotta a kis csillagot. A kis csillag sziporka csóvát húzva maga után úszott az égbolton egyre közeledve a Föld felé, el a csillag nővéri és csillag bátyái mellett, majd egy rántást érzett és megállt. Nem mehetett tovább, hiszen akkor lezuhant volna az égről. Ahogy megállt nyújtogatni kezdte a nyakát, hogy még jobban lásson. Csodás látvány tárult elé. Magaslatokról dübörögve alá szálló vízesések, sziporkázó homoksivatagok, zöldellő erdők, szemet gyönyörködtető virágos rétek, hó kucsmás hegyormok. És az a megszámlálhatatlan fajta állat. Volt közöttük kicsi és nagy, ékszerként röpülő madár, apró hangya, fenségesen vonuló tigris, a fejét büszkén felszegő paripa, tapsifüles éberen kémlelő nyuszi és még sorolhatnám. A kis csillag nem győzött egyik ámulatból a másikba esni.

Otthon is csodálatos, ahol a fekete égboltot bevilágítjuk a testvéreimmel, kergetőzünk a csillagködök között, de ez egészen más – gondolta. Szemével tovább fürkészte a Földet, megpillantotta az embereket is. Nem értette. Hogyan lehet, hogy a természet oly csodálatos, az emberekből pedig árad a szomorúság, nyomorúság. Összefacsarodott csillag szíve. – Segítenem kell rajtuk – gondolta.

Öreg csillag húzz vissza! – kiáltott maga mögé a kis csillag. A Vén pedig elkezdte felgombolyítani a fénycsóvát, mellyel a kis csillagot tartotta.

No, hát mondd mit láttál odalent a Földön? – kérdezte a Vén.

Fényt és sötétséget. Szépséget és sivárságot. Harmóniát és káoszt. Ezenkívül erősen éreztem az emberek vágyát a tisztaságra, szépségre, szeretetre. Úgy éreztem, hogy sokuknak nagyon hiányzik. – sorolta beleérzően a kis csillag.  Azt mondtátok, hogy rengeteg fényem van, pici vagyok, mégis jobban világítok testesebb társaimnál. Szeretném odaadni a fényemet az embereknek Vénség. Jutna belőle nem egynek, de száznak, ezernek is. Ha ez a száz és ezer ember magába fogadja a fényemet, megtisztul és ő is képes lesz fényt teremteni. Ők is tovább adják száznak és ezernek, s lassan megtisztul a világ.

A Vén csillag látta már, hogy nem tudja lebeszélni a kis csillagot. Érezte, hogy nem tarthatja vissza, pedig tudta, hogy nagyon veszélyes útra készül. Nagyon szerette ezt a kis csupaszív kópét és féltette, hiszen olyan fiatal és tapasztalatlan volt még.

Elmondom hát, hogy mit kell tenned. – kezdte nehéz szívvel a Vénség. Nem a kis csillag volt az első csillagfi, aki ezt az utat választotta. – El kell menned az angyalok seregéhez. Ott rendelnek melléd egy őrangyalt, aki csillagformádból lélekké alakít téged. El fog tűnni a tested, nem leszel többé csillag, de azért a fényed megmarad. Az őrangyalod ettől kezdve a társad lesz. Levisz téged a Földre. Elkísér az emberekhez. Ott ki kell választanod egy emberpárt, akik gyermeket szeretnének. Az ő gyermeküknek adhatsz lelket, s amikor megszületsz, már emberként élhetsz a Földön. Többé nem leszel csillag, nem is fogsz rá emlékezni. Az őrangyalodra sem. Apró leszel és védtelen, ezért jól gondold meg kit választasz szüleidül. Ők fognak téged védelmezni, óvni és szeretni. Szükséged lesz rá, mert amikor megszületsz, képtelen leszel bármire is egyedül. Ahogy cseperedsz, azt fogod érezni, hogy kilógsz a sorból. Úgy fogod érezni, mintha nem lennél odavaló, de nem fogod érteni, hogy miért. Sok-sok földi évnek kell majd eltelnie ahhoz, hogy elkezd kapizsgálni a származásod, de az is lehet, hogy ez sosem fog bekövetkezni. Ha így lesz, boldogtalan leszel. Boldogtalan leszel, mert nem tudtad beteljesíteni azt a feladatot, amit vállaltál. Én már akkor nem tudok neked segíteni. Nem fogjuk érteni egymást. Ha felnézel az égre, nem fogsz látni bennem mást, mint egy égitestet, ami fénylik. Vállalod-e így is? – fejezte be gondterhelten a Vénség a mondandóját.

Vállalom vénség – válaszolt halkan a kis csillag.

Anyu, anyu! És akkor megszülettem én ugye? – ujjongott a kicsi lány és tapsra emelte a kezét.

Igen Csillagom. Megszülettél te. – és átölelte gyermekét, szemében könny csillogott, mert tudta, bármennyire is szereti, mindentől nem védheti meg, hisz minden léleknek be kell járnia a saját útját.

Írta: Szabó Kata

Levél Magamhoz

Drága Én!

Ahhoz, hogy minden számodra jó legyen, még sokat kell tanulnod. Ezért most leírom Neked, mikre figyelj az utad során!

Legfőként arra kérlek, fogadd el önmagad olyannak, amilyen most vagy. Ne félj ezt megtenni, nincs mit veszítened, hiszen, amikor csak kedved tartja, mindig lehetőséged van változtatni magadon. Addig meg az a legjobb, ha önmagad így szereted. Szeresd önmagad, úgy, ahogy vagy!

Lásd magad valóban! Légy magad számára gyönyörű (kívül, belül) úgy, ahogy vagy. Ne másokhoz mérj, ne versenyezz! Csak lásd magad tisztán! Ne legyen lelkiismeret furdalásod emiatt! Hiszen nem vagy ezzel egyedül. Az egyetlen, ami miatt másokat ez zavarhat az, hogy ők nem képesek így látni magukat. Ez viszont nem a te problémád.

Tudj elkülönülni! Igaz, hogy egy egység része vagy, de mégis egy parányi elkülönülés. A te fájdalmad, a te problémád, te félelmed, csak a tiéd. Tedd le másokét! Az egyetlen, amit másokért tehetsz az, hogy figyelsz rájuk. Mielőtt bármit teszel, gondolj bele cselekedeteid következményeibe! Ne gázolj át másokon a saját érdekeid érvényesítése érdekében! Törekedj arra, hogy mindig úgy tégy, rajtad kívül is mindenkinek jó legyen!

Légy merészebb! Ne félj ennyit! Nincs miért félned. Oldd fel a félelmeidet! A félelmek gátakat képeznek benned és ezáltal az életedben. Ne hagyd, hogy korlátozza bármi is az életed! Ha van hited, igazi baj nem érhet.

Ne félj bízni se! Bízz másokban, másokon keresztül bízz magadban és bízz Istenben! Abból indulj ki, hogy senki sem akar rosszat Neked, mindenki a javadat akarja, ha Te is azt akarod magadnak.

Ne félj belenézni a tükörbe! Se akkor, ha csak önmagad tükrébe nézel, se akkor, ha a mások által eléd tartott tükörben szemléled önmagad! Élj úgy, hogy minden tükörbe nézve boldoggá tegyen a látvány!

Ne keresd a hibát! Hibát, aki keres, az talál. De a hiba lehet ugyanúgy szerethető és számodra tökéletes is. Taníthat, fejleszthet téged. Csak az a kérdés, te miként állsz hozzá.

Tudd azt is ehhez kapcsolódóan, hogy tökéletes általános értelemben amúgy sem létezik. Csakis a Te viszonylatodban. Azt nézd neked mi a tökéletes és zárj ki ebből is másokat! Mondjanak bármit, ők úgyis csak a saját értelmükről beszélhetnek.

Ha szükséged van rá, tudj segítséget kérni és tudd elfogadni. Tudd magad elfogadni akkor is, ha néha Neked segítség kell. Nincs ebben semmi sem. Nem kell mindig erősnek lenned, ettől nem tűnsz kevesebbnek, magad előtt sem.

Az adok- kapok egyedül arról szól, hogy képes vagy-e mindkettőre maradéktalanul. Bármit megkaphatsz, ha mered akarni és kapni. Ha bízol abban, hogy megkapod. Adni pedig amúgy is örömet okoz. Ezen az alapon pedig csak egy szabály él. Hogy mindent megérdemelsz, akár te adod, akár te kapod.

Ne bánj meg semmit, amit megtettél! Felesleges. Jól jött, amit tettél, tanultál belőle, általa fejlődtél, közelebb kerültél vágyaidhoz egy lépéssel, ráadásul másokat is tanítottál közben és tapasztaláshoz segítettél.

Soha nincs késő visszakozni sem. Semmi sem végleges, vagy megváltoztathatatlan.
Ne keress folyton okokat! Ne akard megoldani a problémákat! Ne tervezz, szervezz, igyál előre a medve bőrére! Annyiféle út van, annyiféle úton járhatsz. Semmi sem végleges, semmi sem megváltoztathatatlan. Ha hited van és meg is tartod minden körülmények között, már minden most a tiéd.

Maradj hű minden körülmény között önmagadhoz!

Végül pedig legfőképpen, mindig emlékezz arra, hogy a szeretetnek ezer arca van. A szeretet elfogad. A szeretet megbocsát. Ha igazi szeretet. Mert az igazi szeretetnek nincs érdeke vagy észoka. Az igazi szeretet csak kitörölhetetlenül van. Él és ég benned. Iránta, irántam és mindenki iránt. Ha csak ezt az egyet megtanulod, máris gyógyítod a világodat.

Szeretettel,
Én

Szól-e még Isten az emberekhez?

Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt. A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük, amit kér tőlünk. A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel?

A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba. A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten különböző utakon.

Este tíz óra körül járt, amikor a fiatalember elbúcsúzott a barátaitól. Beült az autójába, és imádkozni kezdett:

– Istenem, ha még beszélsz az emberekkel, szólj hozzám. Hallgatni fogok a szavadra, és mindent megteszek, hogy engedelmesen kövessem, amit kívánsz;

Ahogy a város főutcáján hajtott, egyszerre különös gondolata támadt, mintha valaki azt mondta volna neki:

– Állj meg, és vegyél egy liter tejet!

Megrázta a fejét, és hangosan megkérdezte:

– Isten, Te vagy az?

De mivel nem kapott választ, továbbhajtott. De a hang újra megszólalt:

– Vegyél egy liter tejet!

A fiatalembernek eszébe jutott a bibliai idézet, amikor a kis Sámuelhez szólt Isten, és ő nem ismerte fel a hangot.

– Rendben van, Istenem, ha valóban Te vagy az, akkor megveszem a tejet. Nem gondolom, hogy ez túl nagy próbatétel volna.

Megállt, megvette a tejet, és folytatta az útját hazafelé. A következő kereszteződésnél újra egy különös belső ösztönzést érzett:

– Fordulj be ebbe az utcába!

Ez valami őrület, gondolta magában, és ment tovább. De újból érezte, hogy be kellett volna fordulnia. Visszafordult hát, és követte a hangot. Félig tréfásan, félig komolyan azt mondta magában:

– Rendben, Istenem, megteszem!

Ment tovább az úton, elhagyott több kis utcát, míg egyszerre azt érezte, meg kell állnia. Megállt hát, és körülnézett. Tipikus városi környék volt, lakóházakkal és boltokkal. Nem a legjobb, de nem is a legelhanyagoltabb negyed. Az üzletek már bezártak, és a legtöbb ház ablaka sötét volt. Csak egy házban égett a lámpa az utca másik oldalán.

A fiú újra hallotta a hangot:

– Menj, és add oda a tejet azoknak az embereknek, akik abban a házban laknak, a túloldalon.

A házra nézett. Kinyitotta a kocsiajtót, és kiszállt. De azután kétségei támadtak, és vissza akart szállni.

– Uram, ez őrültség! Hogy csengethetnék be egy idegen házba éjfélkor?

A gondolat azonban, hogy oda kell adnia a tejet, nem hagyta nyugodni. Elindult hát, miközben azt mondta magában:

– Rendben van, Uram, ha Te mondod, megyek, és odaadom a tejet ezeknek az embereknek. Ha az Úr azt kívánja, hogy őrültként viselkedjem, hát jó. Én engedelmeskedni akarok Neki. Valami célja biztosan lehet; Ha pedig ki sem nyitják az ajtót, azonnal visszafordulok;

Átment az úton, megállt az ajtó előtt, és megnyomta a csengőt. Bentről mintha egy gyerek sírása hallatszott volna. Egyszerre egy érdes férfihang szólalt meg:

Ki az? Mit akar?

Az ajtó kinyílt, mielőtt a fiú elfuthatott volna.

– Egy férfi állt előtte farmerben és ingben. Elég kellemetlen szag áradt róla, és nem látszott különösebben boldognak sem a fiatalember láttán.

– Mi történt?

A fiatalember gondolkodás nélkül átnyújtotta az üveg tejet, és azt mondta:

– Ezt önöknek vettem.

A férfi megragadta az üveget, és beszaladt a házba. Azután egy nő szaladt át a folyosón kezében a tejjel, valószínűleg a konyha felé sietve. Mögötte a férfi, karján a síró csöppséggel. Amikor a férfi visszajött, a fiú látta, hogy a szemében hatalmas könnycseppek csillognak, majd zokogva azt mondta:

– Imádkoztunk. Nagyon sok tartozást kell kifizetnünk ebben a hónapban, és épp elfogyott minden pénzünk. Nincs több tejünk a kicsinek

– Kértem az Urat, mutassa meg, hogy tudnék tejet szerezni a kicsinek.

A felesége is kikiáltott a konyhából:

– Én arra kértem Isten, küldjön egy angyalt. Ön egy Angyal?

A fiatalember kivette a zsebéből a pénztárcáját, és minden pénzét odaadta a férfinek. Azután megfordult, és szemében könnyekkel visszament az autójához. Megtapasztalta, hogy Isten ma is meghallgatja az igazak imáit.

Ha ezt a szöveget olvasod, ez azt jelenti, hogy Isten hozzád is szól. Annyi hangot hallasz napközben. Az a legfinomabb, amely a szeretetre hív, Isten hangja.

Ez az üzenet Isten vágyának egy szikrája, Aki arra vár, hogy valaki meghallja a hangját. Szítsa fel benned ez a kis szikra a vágyat, hogy hallgasd Őt, aki annyi mindent szeretne mondani neked.